Dentoplant fogászati és implantológiai rendelő - Szeged

Dentoplant Szeged

Fogszabályozás

Az orthodontia (fogszabályozás) a fogorvoslás egyik legdinamikusabban fejlődő és egyben legkorábban önállóvá vált szakterülete. A fogak, a fogmeder-nyúlvány és az állcsontok alaki és helyzeti rendellenességeinek diagnosztizálását, azok további rosszabbodásának megelőzését és gyógyítását foglalja magába. Vagyis túlmutat csupán a fogak szabályos sorba rendezésén, hiszen a harmonikus és egyben funkciójában is tökéletes mosoly megteremtéséhez a fogívek egymáshoz viszonyított megfelelő érintkezése elengedhetetlen egy egészséges állkapocs ízület által determinált keretrendszerben. Mindehhez átfogó ismeretek szükségesek, melynek birtokában a kezelőorvos a lehető legprecízebben, a páciens igényeit is figyelembe véve, a pontos diagnosztikai eljárás után feltérképezi a személyre szabott lehetőségeket és ismerteti a fogszabályozás célkitűzéseit. A kompromisszummentes és egyben hosszú távon stabil, eredményes kezelés alappillére az állcsont-ortopédiai diagnosztika használatán nyugvó interdiszciplináris szemléletmód. A felelősségteljes fogszabályozáshoz tartozik az eltérések időben való felismerése, annak rendszeres nyomon követése, és szükség esetén a preventív beavatkozás, amellyel befolyásolni lehet az állcsontok fejlődését. A megfelelő eredmény elérése után annak megőrzése, stabilizálása a fő feladat. Azokban az esetekben, amelyeknél már nem várható növekedés és kifejlett állcsont illetve fogív méretek által behatárolt egy előrehaladottabb elváltozás, szükség lehet skeletális horgonylatokra és/vagy állcsont-ortopédiai műtétre is.

Miért fontos a fogszabályozó kezelés?

A fogszabályozás nem csak az esztétika, hanem a rágófunkció helyreállításában is szerepet játszik. A harapási rendellenességek miatt nehezítetté válhat a rágás, beszéd, légzés valamint a nem megfelelő érintkezés miatt a fogak túlterhelődhetnek, amely később fogelvesztéssel járhat. Fogtorlódás esetén nehezítetté válik a tisztítás, amely fogínygyulladáshoz és fogszuvasodáshoz vezet. A helytelen okklúzió (harapás) pedig állkapocs ízületi problémákat (pl. fájdalom, kattogás) is eredményezhet. A fogszabályozó kezelés célja tehát mindezen problémák megoldása a lehetőségekhez mérten, a harmonikusan illeszkedő szabályos fogívek által.

Leggyakrabban előforduló elváltozások, fogakat, harapást-és állcsontokat érintő rendellenességek:

Kialakulásuk leggyakoribb okai:

A harapási rendellenességek hátterében általában genetikai tényezők állnak, így ha például a szülők között találunk szabálytalan fogazattal rendelkezőt, akkor valószínűsíthető, hogy a gyermek is örökölni fogja rendezetlen fogazatát. Azonban az is előfordulhat, hogy a szülők teljesen szabályos fogazattal rendelkeznek, mégis a gyermeknél rendellenességek fedezhetőek fel. Ilyenkor beszélhetünk születési rendellenességekről, – mint például az ajak- és szájpad hasadék, szám feletti fogak, fogcsíra hiányok, abnormális formájú fogak, alsó vagy felső állkapocs fejlődési rendellenességek. Viszont olyan esetek is vannak, amelyeknél a szabálytalanságok az életmód vagy a rossz szokások miatt létrejött mechanikai hatások eredményeként alakultak ki. Ilyen rossz szokás lehet az elhúzódó cumi, cumisüveg használat, ujjszopás, illetve az az eset is, amikor a gyermek nyelvének helyzete, funkciója rendellenes (nyelvlökéses nyelés). Ide sorolhatóak még a gyermekkori „balesetek” vagy rossz szájhigiénia miatt korán elveszített tejfogak, amelyek befolyásolhatják a normális fogváltódás ütemét.

Csírahiány:
Kialakulásában alapvető szerepe van a genetikának, de a külső tényezők sem elhanyagolhatóak: pl. fertőzések, gyógyszerek, trauma. Már a tejfogazatban is jelentkezhet, elsősorban a frontfogaknál, a maradó fogazatban gyakori a felső kismetszők, az alsó első kisőrlők, a bölcsességfogak, a második nagyőrlők hiánya. ( IDE Rtg felvétel pl. alsó premoláris csírahiányról)

Számfeletti fog:
Kialakulhatnak a fogcsíra kettéhasadása miatt, (ilyenkor alakjában és méretében egy kisebb, csökevényes fog valószínű), vagy ha a foglécből a kelleténél több fogcsíra fejlődik ki. Leggyakrabban a maradófogaknál, a felső állcsont frontális területén fordul elő, de a tejfogaknál is létrejöhet. Lehetnek normális méretű és alakú számfeletti fogak, de lehetnek kisebb vagy szabálytalan alakúak is. A számfeletti fogak megjelenésének leggyakoribb formája a mesiodens, amely a felső nagymetszők között fejlődhet ki, ezzel akár köztük résességet okozva vagy akadályozva azok megfelelő előtörését. A számfeletti fogak káros hatásúak lehetnek a szomszédos fogak gyökereire, létrejöhet a szomszédos fogak vándorlása, illetve felmerülhetnek a későbbiekben esztétikai- és beszédproblémák.

Fogak közötti rések:
Általában a felső metszőfogak között gyakoribb, amely nem csak esztétikailag lehet zavaró, de befolyásolja a hangképzést is. Kialakulhat fogzási rendellenesség, csírahiány, elő nem tört számfeletti fog vagy vongáló felső ajakfék következtében.

Fogtorlódás:
A helyhiány miatt a fogváltáskor a maradó fogak nem képesek megfelelő pozícióban előtörni. Elsősorban a frontfogak területén látványos. A torlódás megnehezíti a fogak tisztítását, emiatt nagyobb az esély a fogszuvasodás és az ínygyulladás kialakulására.

Transpositio:
Transpositio esetén két fog helyzete felcserélődik. Pl. felső első kisőrlő és szemfog helyzete, melynek oka a fogváltás rendellenességével magyarázható.

Impactio:
Az impactioban lévő fog valamilyen akadály miatt nem tör elő. Ez az akadály lehet akár számfeletti fog, vagy a fogcsíra szabálytalan tengelyállása miatt normál helyzetű fog. Leginkább a bölcsességfogak és felső szemfogak esetében jelentkezik ez az elváltozás.

Retentio:
Ebben az esetben a kifejlődött fogcsíra bár látható akadálya nincs, mégsem tör elő.

Ectopia:
Fogsoron kívül elhelyezkedő fog. Általában a felső szemfogak és az alsó második kisőrlők szorulnak ki a sorból.

Keresztharapás:
Egy-egy fog keresztharapása általában a metszőfogak területén alakul ki, mikor az alsó metsző a felső elé harap. Több fogat érintő keresztharapás is létrejöhet, mind a front területen mind az oldalzónában.

Nyitottharapás:
Zárt fogsor esetén egyes alsó és felső fogak, fogcsoportok között nincs érintkezés. Az elülső nyitottharapás kialakulásának egyik leggyakoribb előidézői a rossz szokások (cumizás, ujjszopás).

Mélyharapás:
Mélyharapáskor a felső metszőfogak éle túlzottan fedi az alsó metszőfogakat. Legsúlyosabb esetben az alsó metszők felső éle ráharap a felső metszőfogak mögötti ínybe. Ilyen harapási rendellenesség következtében később gyakran fogágyproblémákkal számolhatunk.

Protrusio:
Protrusio esetén a frontfogak előre dőlnek.

Retrusio:
Retrusio esetén a frontfogak hátra dőlnek.

Élharapás:
Élharapás esetén a felső és alsó metszőfogak nem fedik egymást, hanem éleikkel találkoznak.

Asszimmetria:
Asszimmetria jelentkezhet a fogíven belül, fogazati szinten, az állcsontokat és a lágyrészt érintően is. Asszimmetriáról beszélünk, amikor az alsó és felső metszőfogak középső síkja nem esik egybe, azaz a középvonal eltolódott. Ha ez az eltérés nincs korrigálva időben, akkor súlyos akár az egész arcot érintő deformitást is okozhat.

Micrognathia:
Felső állcsont (maxilla) alulfejlett és vagy hátrahelyeződött.

Microgenia:
Alsó állcsont (mandibula) alulfejlett és vagy hátrahelyeződött.

Prognathia:
A felső állcsont (maxilla) túlfejlett és vagy előrehelyeződött.

Progenia:
Az alsó állcsont túlfejlett és vagy előrehelyeződött.

Gyermekkori fogszabályozás:

Fontos a gyermekek rendszeres fogorvosi vizsgálata, hiszen korán kiszűrhetőek az olyan elváltozások, amelyek szükségessé tehetik a fogszabályozást. Figyelmeztető jel lehet a nyitott szájtartás, gátolt orrlégzés és a beszédhiba is. Érdemes tehát a gyermekét már 6-7 éves korban egy első konzultációra elvinni. Ekkor felmérjük a növekedési tendenciát, a fogak előtörésének várható idejét. Kiszűrjük a gyermekkori rossz szokások miatt kialakuló esetleges rendellenességeket. Nem kell ugyanis megvárni, hogy az összes tejfog leváltódjon, hanem még az előtt el lehet kezdeni akár a kivehető készülékes kezelést. Ez a leghatékonyabb időszak, mivel befolyásolhatjuk és irányítani tudjuk az állcsontok növekedését. Ezek a mindkét állcsontra ható vagy más néven funkcionális kezelések, állcsont-ortopédiai kezeléseknek is mondhatók. Ha ezt elmulasztjuk, akkor egyes rendellenességek a későbbiekben már csak sebészi módszerekkel korrigálhatók. Be tudjuk állítani a megfelelő harapást, a kedvezőtlen állcsontviszonyokat rendezzük. Az adott esettől függően számos típusú készülék alkalmazható, melyeket általában helytelenül éjszakai készülékeknek hívnak, azonban hordásuk nem csak az alvás során nélkülözhetetlen, ugyanis minimum 12-14 órát igényel viselésük, hogy hatásukat kifejtsék. Ezután következik a kezelés második szakasza, amikor rögzített készülékekkel beállítjuk a hibátlan fogsorzáródást, viszont elegendő lehet adott problémák megoldására csupán a kivehető készülék is.

Felnőttkori fogszabályozás:

Fogszabályozni felnőttkorban is lehet. Mindannyiunk számára fontos az emberi kapcsolatokban az első benyomás, egy harmonikus, magabiztos mosollyal pedig egyből pozitív energiát tükrözünk. Az esztétikai igény mellett nagyon fontosak az orvosi és egészségügyi szempontok is. A felnőttkori fogszabályozás szükséges lehet pótlások előkészítésénél, például, ha egy implantátum számára kevés a hely és a célunk rést nyitni a fogszabályozóval, vagy foghiány mellett bedőlt fogak felegyenesítésénél, front torlódás megszüntetésénél és még számos eset adódik, amikor a fogszabályozás lehet a megoldás. Ma már az elváltozások súlyosságától függően és a kezelési céloknak megfelelően sokféle készülék és technológia áll rendelkezésre. A szabályos rendezett fogazat és a harmonikus állcsont közötti viszony előfeltétele a kiegyensúlyozott működésnek, a hosszantartó egészséges, szuvasságtól és fogágybetegségtől mentes szájüregnek. Felnőtt fogszabályozó kezeléssel idősebb életkorokban is javíthatjuk a rendellenes működést, kiváló eredményeket elérve. Tudni kell azonban, hogy mivel állcsontnövekedéssel ekkor már nem számolhatunk, az állcsontok szintjén is észlelt komplex dento-skeletális elváltozás korrekt ellátása olykor állcsont áthelyező műtét szükségességét jelentheti.

Mire van szükség a sikeres fogszabályozó kezeléshez?

A sikeres fogszabályozó kezeléshez a kezelőorvos kiváló és folyamatosan bővülő szakmai felkészültsége által meghatározott pontos kezelési stratégián túl elengedhetetlen a páciens kooperációja, az időpontokon való rendszeres megjelenés és a tökéletes szájhigiénia. Fontos, hogy a páciensek vigyázzanak a készülékükre és ne hátráltassák, lassítsák a rajtuk végbemenő változásokat. A fogszabályozás türelmet igényel mindkét fél részéről, nem lehet siettetni sem az egyes folyamatokat, hiszen a fogmozgatás során történő csontlebontódás és átépülés biológiailag determinált. Megfelelő kommunikációval, megértéssel és kellő motivációval fontos a páciens biztatása e hosszú távú együttműködés során.

Fogszabályozó készülékek típusai:

Esettől függően rengeteg féle fogszabályozó készüléket alkalmazhatunk. Két nagy csoportjukat tekintve megkülönbözetünk rögzített és kivehető fogszabályozó készülékeket, amelyeken belül még több csoport található.

Kivehető készülékeknek nevezzük a páciens által könnyedén eltávolítható fogszabályozó eszközöket. Előnyük, hogy könnyen tisztíthatóak és nem akadályozott a szájhigiénia, kevésbé szembetűnőek valamint a legfontosabb, hogy segítségükkel az állcsontok fejlődése gyermekkorban pozitívan befolyásolható. Azonban nagy szükség van a páciens kooperációjára, hiszen a megfelelő hordási idő (napi 12-14 óra) elengedhetetlen a hatásuk kifejtéséhez. Ezek a készülékek általában műanyagból készülnek, de tartalmazhatnak egyéb fém részeket is (labiál ív, drótkapcsok, csavar stb.). Vannak olyan úgynevezett passzív lemezek, amelyek megtartják az adott állapotot és vannak aktív elemekkel ellátott készülékek. A funkciós, más néven bimaxilláris készülékek mindkét fogívhez kapcsolódnak. A rágószerv izmainak erejét továbbítják a fogakra, fogmedernyúlványra és befolyásolják az állcsontok növekedését.

A rögzített készülékek legismertebb, és egyben legnagyobb tudású csoportját a multibracket rendszerek alkotják. A multibracket rendszerek alkalmazása maradófogak jelenlétét igényli. Részleges készülékek felragasztásának előfeltétele, az előtört hatosok és négy metsző jelenléte.

Csoportosításuk: ligírozási mód szerint: hagyományos/önligírozó (aktív és passzív), bracket anyaga szerint: fém/esztétikus (műanyag, kerámia, zafír kristály), elhelyezkedés szerint: labiális(fogak külső felszínén elhelyezkedő)/lingualis (nyelv felől elhelyezkedő)

 

A multibracket rendszerek fő komponensei:

Bracket – A fogak külső, vagy belső felszínére ragasztott elemek, melyek a fogmozgatást végző ívek által leadott erők átviteléért felelősek. Az ívek befogadására speciális vájat (slot) szolgál, melynek kialakítása, minden fog esetében, a mozgatási sajátosságoknak megfelelően, egyedi. Az ív rögzülését a vájatban elasztikus/acél ligatúra (hagyományos rendszerek) vagy clip (önligírozó rendszerek) biztosítja, amely lehet aktív vagy passzív.

untitled-0030untitled-0065

Ív – a kezelés első fázisában kör átmetszetű, rugalmas anyagból készülnek. A későbbi fázisokban az ívek átmérője nő, az átmetszet a körből négyzet-, majd téglalap alakúvá változik. Az ívcserék során a régi ív eltávolításra kerül, helyére a soron következő ív kerül bekötésre. A művelet, a régi ligírozó eszközök újakra történő cseréjével is jár, a hagyományos rendszerek esetében. Az önligírozó rendszerek ívcseréje sokkal rövidebb ideig tart. A clipek nyitásával szabaddá tett slotba behelyezzük az új ívet, melyet az újra bezárt clipek fognak helyben tartani. A bizonyos kezelési fázisokban alkalmazott merev ívek, egyéni hajlítások elhelyezésére is alkalmasak, melyek az egyes fogak, különleges irányú és mértékű mozgatását is lehetővé teszik. Fontos az ív helyes bekötése, érjen végig a mozgatni kívánt fogak slotjában, ne szúrja a pácienst, ne legyen túl hosszú sem. Elcsúszását stopokkal gátolhatjuk.

Fogszabályozó kezelés menete:

1. Első konzultáció:Előre egyeztetetett időpontban történik az első konzultáció, amely során figyelembe vesszük a páciens igényeit és az elérendő célt. A részletes fogászati vizsgálat alkalmával sor kerül a funkcionális vizsgálatra is. Felmérjük a szájhigiéniát és a fogak állapotát. Ahhoz, hogy egy fogszabályozó kezelést el lehessen kezdeni alapfeltétel a tökéletes szájhigiénia és a meglévő szuvasságok, kérdéses, panaszos fogak ellátása, hiszen a készülék felhelyezését követően nehezítetté válik a tisztítás és egyéb fogászati ellátás kivitelezési (pl. fogtömés).

2. Második találkozás, dokumentáció:
A második alkalommal kerül sor a dokumentációra. Röntgenek, fotók és lenyomatok készülnek, amelyek kiértékelésével egy pontos kezelési tervet lehet meghatározni. Fontos, hogy ekkorra már rendezett szájhigiéniával és fogazattal rendelkezzen a páciens, mert ennek hiányában nem mehet végbe a dokumentáció. 

3. Kezelési terv megbeszélése
Ekkor kerül sor a kezelési terv részletes megbeszélésére, az árajánlat ismertetésére. Fontos, hogy a páciens számára minden érthető legyen, ezért nagy hangsúlyt fektetünk a kommunikációra. Ha a páciens beleegyezik a kezelésbe, elindul a készülékrendelés folyamata.

4. A fogszabályozó készülék átadása, felhelyezése:

Ekkor kerül sor a fogszabályozó készülék átadására, felrögzítésére. A rögzített készülék felragasztása hosszabb időt vehet igénybe. A bracketek felragasztása a fogfelszínre adhezív anyagokkal történik, amely egy speciális lámpa fényére azonnal megköt. Azonban ez olyan módon és olyan erőkkel történik, hogy a kezelés végén a készülék eltávolításakor a fogak ne sérüljenek. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a páciensek vigyázzanak a fogszabályozó készülékükre. A ragasztást követő fog- és készülékápolási tanácsokat szigorúan ki kell egészítse a modellen demonstrált gyakorlati bemutató. Tilos a készülék elemek kézzel, vagy idegen eszközzel történő feszegetése, kemény/ragacsos ételek fogyasztása, (harapás, rágás), a készülék egyes elemeinek meghibásodása, leesése esetén értesíteni kell a kezelőorvost a további teendőkről, ajánlott a főétkezések utáni fogmosás, minden étkezés után alapos öblítés, a bracketek közti és ív alatti területek tisztításához interdentális kefe beszerzése és használata. A készülékviselés kezdetét jellemző, megszokási időszakban, gyakran jelentkezik fogérzékenység, fájdalom, melyre a pácienst előre fel kell készíteni. A kiálló készülékelemek, a szájnyálkahártya irritációját, súlyosabb esetekben akár sérülését is okozhatják. Ilyen esetekben védőviasz felhelyezése javasolt, melynek használatára, már a készülék ragasztásakor meg kell tanítani a pácienst. Hasonlóan, gyakorlati betanítást igényel a későbbi kezelési időszakra sokszor jellemző, két állcsont közötti gumizás elsajátítása és ennek tükör előtt, a speciális segédeszköz segítségével végzett gyakoroltatása. Rögzített fogszabályozó készülékkel rendelkező páciensek esetén biztosítani kell a rendszeres (havi) kontrollvizsgálatot.

untitled-0009untitled-0010untitled-0049untitled-0050

5. Aktiválás, fogszabályozó készülék beállítása:
Készüléktől függően megfelelő rendszerességgel (multibracket rendszerek esetében általában havonta) kerül sor a fogszabályozó aktiválására, beállítására. Ilyenkor ellenőrzés, szükség esetén ívcsere, elasztikus elemek, rugók felhelyezése történik. Az aktiválás után pár napos fogérzékenység várható.

6. A fogszabályozó kezelés befejezése:
Amikor a kezelés elérte célját és létrejött a megfelelő fogérintkezés, a fogszabályozó szakorvos eltávolítja a készüléket. Ezt megelőzően vett lenyomatok alapján történik a fix retenciós készülék elkészítése, amely a levétel alkalmával kerül rögzítésre általában szemfogtól szemfogig a nyelv felől alul és felül. Ez az ívdarab arra szolgál, hogy az elért állapotot megőrizzük. A fix retainerre ugyanúgy vigyázni kell, megfelelő tisztítást igényel, de egy pár napon belül a páciens hozzászokik jelenlétére. Ennek rögzítése után készül még egy-egy lenyomat, amelyre a fogtechnikus elkészíti a kivehető retenciós készüléket, amelyet éjszakánként kell hordani általában 1-1,5 évig az aktív fázis befejezését követően. A kezelés végén ismét fotók és befejező minták készülnek.

7. A passzív, retenciós fázis és annak ellenőrzése:
A kivehető és fix retainerek ellenőrzése is fontos, hiszen ha bármi probléma van velük a fogszabályozó szakorvos korrigálni tud rajtuk, szükség esetén cserélni. Fontos az elért eredmény nyomon követése, amelyet további felvételek elkészítésével és összehasonlításával is tudunk analizálni.

Fogszabályozás Rizikótényezői:

Mint minden orvosi beavatkozásnak, a fogszabályozásnak is vannak kockázati tényezői. Ezek felismerésével és mérlegelésével azonban legtöbbjük tudatosan elkerülhető illetve megelőzhető.

Cariesaktivitás megváltozása, dekalcifikáció, elszíneződések, pulpakárosodás: A fehér foltok (szuvasság kezdeti stádiuma,whitespot léziók) megjelenése, amely még visszafordítható. Főleg a felső fogív elülső és oldalsó fogainak külső felszínén fordul elő. Hajlamosító tényezők: már meglévő dekalcifikációs foltok, nem megfelelő szájhigiéné, elégtelen felvilágosítás és fogápolási tanácsadás, helytelen táplálkozás. Preventios eszközök: fluorid iont leadó bracketragasztó, helyi fluoridtartalmú készítmények (lakkok, szájöblítők) használata, CPP-ACP komplex alkalmazása, alapos fogtisztítás, megfelelő szájhigiénia.

Gingivitis: A rögzített orthodontiai készülék gyakori velejárója: plakk (lepedék) okozta ínygyulladás, mely kiegészül lokális irritatív tényezővel (bracketek). Felületnövekedést, tisztítási nehezítettséget okozhat. Megjelenése: az ínypapilla csúcsán indul, kezdetben élénkvörös, majd átfordul sötét livid árnyalatba, a feszes íny narancshéjrajzolata az ödéma hatására kisimul, vérzékenységi hajlam, fokozott sulcusváladék termelés és áltasak képződés figyelhető meg. Okok megszüntetésével a folyamat visszafordítható. Hosszan fennálló folyamat hajlamosít az íny fibrotikus megvastagodására. Preventios eszközök: szájhigiénés tanácsadás, rendszeres kontroll, időnkénti professzionális tisztítás.

Ínyrecesszió: A fogmozgatás közvetlenül nem okoz ínyvisszahúzódást, viszont képes olyan környezetet teremteni, amely növeli a kialakulásának esélyét az arra fogékonyaknál: ha a fogat nem borítja corticalis csont. Előfordulása: ahol a legvékonyabb a fogmedernyúlvány és a legkiemelkedőbb a gyökérfelszín (alsó metsző-, és a szemfogak külső felszíne, a felső őrlők szájpad felőli oldala) Hajlamosító tényező: vékony gingiva biotípus, dehiscentia, túl erős fogmosás, fogak túlterhelése (pl. bruxizmus), a lepedék okozta gyulladás. Gingiva visszahúzódása a felnőttek orthodontiai kezelése során gyakrabban megfigyelhető (csökkent regenerációs képesség). Folyamat elkerülése érdekében: előzetesen meg kell vizsgálni a corticalis csontlemez vastagságát (rtg, CBCT), és pontosan ismerni kell a fogelmozdítás mértékét.

Tapadásveszteség

Csont- és gyökérfelszívódás: Fogszabályozó kezelés alapja a fogakra kifejtett erő hatására történő csont,- valamint gyökér átépülése. Nagyobb mérvű gyökérfelszívódás az alábbi esetekben jöhet létre: regeneratív folyamatok nem képesek pótolni a kialakult cement-, és dentinhiányt vagy olyan mértéket ölthet a nyomás hatására bekövetkező felszívódás, hogy a gyökércsúcs lényegében elválik a gyökér többi részétől. Tipikusan az gyökércsúcsot érinti, de involválhatja a csúcs körüli részeket is. Hajlamosító tényező: kúp alakú, csúcsos gyökerek, korábban bekövetkezett trauma, gyökérkezelt fogak, eredetileg is rövid gyökérhossz, korábbi fogszabályozó kezelés. Preventios lehetőség: állandó radiológiai kontroll, kisebb erők alkalmazása és egyenletes elosztása.

Nyálkahárgya sérülések, allergológiai vonatkozások, Candida fertőzés

Állkapocs ízületi diszfunkciók